A Magyarországi Cionista Szövetség negyvenegy év után néhány héttel ezelőtt alakult újjá. A szövetség elnöke Engländer Tibor.
- Nyolc kisebb-nagyobb szervezet képviselteti magát szövetségünkben - mondja. - E csoportok, bár sok mindenben különböznek egymástól, abban közösek, hogy természetesen valamennyien cionisták, vagyis a zsidókérdés megoldását Izrael államban, a zsidó államban látják.

- Hazát létrehozni a zsidóknak Palesztina területén - ez volt a célja a múlt században, kialakulásakor a politikai cionizmusnak. Ez a haza már létrejött. Maradt Önöknek, itteni cionistáknak az, hogy elérjék, Magyarországról minél több zsidó vándoroljon ki Izraelbe?

- A világtörténelem egyik példa nélkül álló csodája, hogy kétezer év szétszóratása után újra megszületett és életképesnek bizonyult a zsidó állam. Ez az állam igenis a sok ezer éves zsidó történelem folytatása, még akkor is, ha ezt sokan megpróbálják kétségbe vonni. Az állam kikiáltásával azonban még nem értük el minden célunkat. A cionizmus ugyanis nemcsak egy állam közjogi megteremtését kívánja elérni, hanem a zsidóság egésze számára próbálja azt megoldani, amit zsidókérdésnek nevezünk. Ez nem csupán az antiszemitizmust jelenti, hanem sok mást is. A zsidóságnak meg kell találnia önmagát, saját kultúráját, öntudatát. Kellőképpen erősnek kell lennie ahhoz, hogy mint minden más nép, meg tudja védeni érdekeit. Kapcsolatot kell kiépíteni és ápolni a világ valamennyi zsidójával.

- Ha jól értem, a cionizmus több annál, mint hogy a zsidókat összegyűjtse Izraelben?

- Több. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy milyen hatalmas oktatási, nevelési feladatokkal kell megbirkóznunk. Egy több mint száz éve folyó erőltetett asszimiláció után kell a zsidóságot újra elvezetnünk identitásának megtalálásához és vállalásához. A magyarországi zsidóság rengeteget felejtett nemzedékeken keresztül. Többek között elfelejtette, hogy saját sorsát kézbe kell vennie. Így az elmúlt évtizedekben történteket a zsidóság nagy része tehetetlenül, mint rajta kívül álló végzetet élte meg. Ez azonban nem jelenti feltétlenül az asszimilációs törekvések sikerét. A tudatlanság és a tehetetlenség nem azonos az asszimilációval. A zsidók nem asszimilálódtak, csak elkeseredetten próbálkoztak vele. Ők maguk talán már elfelejtették, hogy zsidók, de a környezetük számára ez továbbra is nyilvánvaló volt. Pontosan azokat a vonásaikat nem adták föl, amelyek ,zsidóssá" teszik őket. Mert nem attól „zsidós" valaki, hogy tud a Talmudból mondjuk egy fejezetet, sokkal jellemzőbb például, hogy milyen foglalkozást űz.

- Vagy milyen a habitusa, gondolkodásmódja.

- Vagy milyen a politikai beállítottsága.

- Ha meghatározó tulajdonságok maradtak is. a magyar zsidóság egy része hazájának tekinti Magyarországot, s feltehetően nem lehet rávenni arra, hogy önként új hazát válasszon.

- Mi senkinek sem írjuk elő, hogy hol éljen. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Nem igaz az a vád, hogy a cionista törekvések Magyarország-ellenesek lennének. Izrael szeretete nem jelenti Magyarország elfelejtését. Az asszimiláció tagadása nem jelenti Magyarország és a magyar kultúra elvetését. Arról nem is beszélve, soha egyetlen mozgalom sem dicsekedhetett azzal, hogy mindenkit meg tud nyerni a saját programjának.

- Ami feltehetően nem is lenne jó.

- Nem vagyunk fantaszták. Nem feltételezzük, hogy holnap valamennyi magyar zsidó vándorbotot fog. Mi azt akarjuk, hogy a magyarországi zsidóság fedezze fel, hogy Izrael hazát jelent a számára. Lesznek, akik azt fogják mondani, Izrael a hazám, lesznek akik azt, Izrael is a hazám. Éppen úgy, ahogy a erdélyi magyar érzi, hogy neki Magyarország is a hazája. Meg akarjuk értetni a zsidósággal, hogy minden népnek magának kell megoldania problémáit. A franciák sohasem fogják a németekre bízni érdekeik képviseletét. Így az antiszemitizmust a zsidóságnak kell megoldania. Ez, szerintem, zsidó államiság nélkül nem megy.

- Nemcsak zsidókkal kell foglalkozniuk, hiszen a nem zsidók jelentős részében hamis kép él a cionizmusról, az évtizedes hazudozás következményeként. Meg kell mutatniuk. mi is a cionizmus valójában.

- Természetesen. Szeretnénk elérni, hogy az emberek ne a Chrudinák-féle mitológiában gondolkodjanak. A cionizmusról tudni kell, hogy ha volt nemzeti mozgalom, amely mindenkor élesen szemben állt a fajelmélettel, akkor az a cionizmus. A másik vád, hogy a cionizmus imperialista, kolonializációs mozgalom lenne. A közel-keleti angol impériumot éppen a cionisták ingatták meg, a cionisták szakítottak először föl ebben a térségben a brit gyarmatbirodalom testét. Az izraeli függetlenségi háború úgy kezdődött, hogy az angolok nem akartak kivonulni Palesztinából, és az arabokkal szövetkezve közösen támadták meg a zsidó államot. Ami pedig az antimonizmust illeti, az legalábbis Kelet-Európában, azonos az antiszemitizmussal. A második világháború után, amikor mégsem illett azt mondani. hogy üsd a zsidót, azt mondták, üsd a cionistát. A kommunista pártok egyik közös nyilatkozata szerint a világbéke két legfőbb ellensége: az amerikai imperializmus és a cionizmus. Gondoljuk csak meg, a világon kevesebb zsidó él, mint magyar, és az sem mind cionista. A zsidóságnak arra nem volt ereje, hogy a hitlerizmus alatt saját magát megvédje, de elég ereje lenne ahhoz, hogy az emberiséget fenyegesse!? A cionizmusról sátáni képet festettek. Izraelről csak rosszat volt szabad mondani.

- A Magyarországi Cionista Szövetség alakuló Ülésén részt vett Izrael magyarországi nagykövete. Jelenti ez azt, hogy az Önök szövetsége élvezi Izrael állam támogatását?

- Szövetségünk nincs alárendelve Izrael állam kormányának. Nem kap tőle se pénzügyi támogatást, se utasításokat. Természetesen nem kell feltétlenül egyetértenünk Izrael éppen hivatalban lévő kormányával. Ugyanúgy, ahogy ha valaki nem ért egyet a magyar koránnyal, attól még tarthatja hazájának Magyarországot. Alakuló ülésünkön a nagykövet úr nyilván szimpátiáját fejezte ki jelenlétével. Feltehetően nem ellensége egy olyan mozgalomnak, amely Izrael szeretetére épül.

Dési János

(Megjelent a 424 1990/18. számában.]