Néhány napja fejetlen a DEMISZ. Pontosabban nyolcfejű. Előbb az elnök mondott le, majd sietve követte őt az alelnök is. Az előzmény: Nagy Imrét többször felszólították - hogy összeegyeztethetetlenség miatt - mondjon le a Magyar Szocialista Pártban viselt elnökségi tagságáról. Az elnök mérlegelt - mint mondja: mivel okoz kisebb kárt? - majd lemondott Demisz-tisztségéről. Azóta nyolctagú ügyvivő testület irányítja a szervezetet, ennek tagja az exelnök, és az exalelnök is. A még mindig legnagyobb ifjúsági politikai szervezet volt elnökét kérdeztem:

- Ugye neked jól jön ez a lemondás?

- Nem mondanám, miből gondolod?

- Mert aligha ígéretes dolog egy zuhanórepülésben lévő szervezet főnökének lenni. Csak néhány, a Demiszt mostanában ért balesetekből: az a bizonyos rossz hírű "százforintos telekügy”, majd Gyurcsány Ferenc alelnöknek, a radikálisok vezérének gyors lemondása, aztán az, ahogy az egyetemista tagszervezet felszámolta magát, vagy a katonák, akik pucolnak kifelé a Demisz-ből, no meg a párttörvény, ami száműzi a szervezetet a munkahelyekről, most pedig eltűnik az az arc, aki a nyilvánosság előtt képviselhetné. S mindezzel párhuzamosan a Demisz hangja lassan eltűnt a politikai életből. Szerintem a te lemondásodból is csak azért nem lett szenzáció, mert már nem olyan érdekes ez a szervezet...

- Másképp látom. Amiről beszélsz az a magyar sajtó egy nem jelentéktelen részének az ítélete, de nem feltétlen a társadalomé.

- El is hinném, ha közben lettek volna olyan akciói, olyan hangja, amivel az ifjúság legalább egy részének védelmére kel. De az se volt. Tehát a működése nem látszik

- Azt a működést kéred számon, amit a KISZ csinált? Vagy azt, amit a Fidesz csinál, ami csupán 15 ember hangossága a sajtó által jól felfújva? Ezek valóban nincsenek.

- Nem hiányzik a KISZ a Fidesz meg nem ifjúsági szervezet. Az utóbbi arra jó példa, hogy a politikai életben kicsi politikai mag is tud jelentős hatást kifejteni. Ez a Demisz szűk politikai magjától is elvárható lett volna.

- Azért vitatkozom ezzel, mert amit a Fidesz csinál az mesterségesen felfújt. Ott van - ezzel szemben - a tőlünk kivált Gyurcsány Feri csapata (tudniillik az Új Nemzedék), nem tehetségtelenebbek, mint a Fidesz gárdája, mégsem hallatszik a hangjuk.

- Ők ép, a kiválással veszítették el a hangjuk hallatásának nagyon sok eszközét. Ami itt még bőven megvolt...

- Én úgy látom a helyzetet, hogy nagyon sok helyi szervezet működik. A hálózat egészétől majdhogynem függetlenül. Ha a Demisz megszűnne, akkor is működnének tovább. Ezek nem politikai célokra jöttek össze. Vagy legfeljebb a helyi politika céljaira, mert azt mondjak, hogy ott helyben történnek a valóságos dolgok. Az országos szintéren a párharcokban álviták dúlnak, minek mennének oda?
A másik, hogy itt egy hatalmas intézményrendszert kellett nagyrészt felszámolni, kisebb részben más működésre átállítani. Ilyen sokkoló feladatok mellett nehéz aktív, kezdeményező politikát csinálni.
A harmadik pedig, hogy nagyobb részünk úgy látta, akkor lehet baloldali ifjúsági szervezetet csinálni, ha sikerül előbb a baloldal pozícióit megerősíteni, illetve újra építeni. Az pedig elsősorban a párt körül dől el.

- Nekem nem tűnik olyan fontosnak, hogy az átállás mennyire fájt a Demisz-nek, ha azt nézem, hogy mit tehetett volna, s mit nem tett a magyar ifjúságért. Amikor te választottál a két lemondási lehetőség között, tulajdonképpen azt mérted meg, hogy mi a jelentősebb: a Pozsgay csoport sorsa vagy az ifjúsági szervezeté. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy ilyen torz többpártrendszerben bűn hozzákötni egy politikai ifjúsági szervezet szekerét bármelyik párthoz. Mert azok előbb-utóbb hiteltelenek lesznek s amúgy sem képesek párbeszédre az ifjúsággal. E szempontból MSZP sem jobb, mint a többi. Ugyanakkor most néhány évre van egy átmeneti lehetőség: most lenne esélye egy ifjúsági pártnak. S ez születhetett volna akár a Demisz-ből is. Te mégsem ezt választottad. Miért?

- Bár ismerem ezt a Kéri László féle logikát, de nem tudom elfogadni. Nem látom esélyét, hogy a Demisz-ből ilyen pártot lehessen csinálni. Az a saját hátterének, bázisának a felszámolását is jelentené. Mert akkor teljesen a párttörvény adta feltételekkel kellene működni. A holnap pozícióinak a megszerzése pedig döntően azon múlik, hogy a politikai irányzatok ma milyen eszközökhöz tudnak hozzájutni. A liberális irányzat mögött pedig ott van iszonyatos erővel elsősorban az angolszász tőke – ez látható a Fidesz-nél, SZDSZ-nél, s a szociáldemokraták se véletlenül választották ezt az utat. Így én egy szűk bázisra támaszkodó ifjúsági párt esélyét nem látom.

- Amit mondasz, azzal az ifjúsági párt - egyébként valóban vitatható - esélyét eleve föláldozod egy olyan „felnőtt" párt érdekében, amiről nem tudni, hogy szól-e majd valaha az ifjúsághoz. S közben zajlik az élet. Tömegével szakadnak le a fiatalok. Nemcsak szociálisan, hanem a politikai párbeszédről is.

- Általában a politikáról. Az ifjúsági pártot ugyanilyen idegenkedve fogadnak.

- Nem feltétlenül. A nyugatnémet zöldek példája éppen azt mutatja. hogy a klasszikus pártok által elhanyagoltak jól gyűjthetők egy olyan pártba, ami módszereiben, stílusában szemben áll a klasszikus nagy pártokkal. S ha soha nem is kerül kormányra, de bejuthat a parlamentbe, s ez máris több, mint ami az ifjúságnak ma itt adatik.

- Vitatom. Egyrészt a zöldek más társadalmi környezetben nőttek föl. Másrészt ha egy ország elindult a pártosodás irányába, akkor nem lehet egész más irányba fordítani az ifjúság szekeret. A pártok rájönnek majd, hogy létkérdés számukra az ifjú szavazó tömeg, s tesznek is majd értük.

- Mennyi ez időben, tíz-tizenöt év?

- Egy-két választási ciklus. S most nem négy-ötéves ciklusokkal kell számolni. Azt eleve vitatom, hogy lehet-e ifjúsági pártot csinálni. Ha pedig a Demisz-ből próbálná meg valaki, arra 1500 ember menne, nem több.

- Volt, hogy a Fidesz-ben sem voltak többen...

- Nem jó példa, mert egy nagyon is csírájában lévő többpártrendszerben, komoly nyugati támogatással induló Fidesz-t, meg egy-két év múlva esetleg induló baloldali alapértékű - tehát amely külföldi támogatásra nem számíthat - ifjúsági pártot nem lehet egy esélyre hozni.

- Ma. De menjünk vissza kicsit az időben. A KISZ-nek utolsó idejében volt egy radikális szárnya. Az olyan erőteljesen akart szakítani a múlttal, hogy annak nyomán lett volna esélye - jó közítélet mellett - újra kezdeni. Ma sem tartod hibának, hogy a kongresszuson nem a radikálisokkal szövetkeztél, hanem a centrumban lavírozva próbáltad meg összetartani az egészet?

- Utólag sem látok esélyt arra, hogy a kongresszuson egy radikális politika nyerni tudott volna. Iszonyatos kisebbségben volt. A többség ugyan el akart határolódni a múlttól, de közben annak minden előnyét meg akarta őrizni. A radikálisok népszerűsége addig tartott, amíg nem jöttek a konkrét javaslataik, például a vagyonról.
Azért nem bántam meg az akkori szereplésemet, mert azt akarom, hogy ez a szervezet - a benne lévő több százezer fiatallal - ne robbanásszerűen omoljon össze, hanem születhessenek belőle újak, mások. Ehhez egy ilyen - ha nem is biztos, hogy pontosan ezt - kevéssé látványos utat kellett bejárni. Ellenkező esetben akkor ott összeroppant volna az egész.

- Ez azonban azzal járt, hogy ez a hosszú agónia politikailag lejáratja, s elmulasztja azt a lehetőséget, hogy egy politikai szervezet innen, ha másképp is, de elinduljon.

- Szerinted... Meg a magyar közéletet meghatározó sajtó egy része szerint. De hát nem ez a rész csinálja a valóságot. Csak azt hiszi.

Katona József

[Megjelent a 424 1989/8. számában.]

0
0
0
s2sdefault