Orbán Viktor neve lassan ”köznevesül”. A legradikálisabb párt, a Fidesz legradikálisabban nyilatkozó vezetője. Polgárpukkasztó egy polgári társadalomért vívott küzdelemben. Évtizedek elfojtott feszültsége üvölt általa.

— Nem érezted soha úgy, hogy rossz korban születtél?

— Nehéz kérdés, mert ellentétes irányú érzelmeim vannak, ha erre gondolok. Negatívak abban az értelemben, hogy rendkívül nehéz ma fiatalnak lenni Magyarországon. Egy csődtömeggel teli országot "örököltünk", amely nem egyszerűen a múltra és a jelenre vonatkozik, de meghatározza a közeli (?) jövőt is. Az adósságok, valamint az elavult szerkezetű gazdaság mind-mind olyon terheket jelentenek, amelyeket ez a generáció fog a vállán elvinni. Ráadásul úgy, hogy semmi köze annak "előállításához"... Nemcsak abban az értelemben, hogy közvetlenül nem felelős érte, hanem úgy sem, hogy - legalábbis azok a kortársaim, akik a Fideszben dolgoznak, azzal szimpatizálnak - ha egyáltalán valaha volt is közük a KISZ-hez, 16-17 évesen szakítottak vele. Ha úgy tetszik, még névleg sem támogatták mindazt, ami ebben az országban folyt.

— A kezdő mondatodból mégis arra következtettem, hogy örülsz, hogy megannyi nehézség ellenére itt és most élsz.

— Hihetetlen jó dolog, én legalábbis nagyon élvezem, hogy éppen ebben az időszakban vagyok a húszas éveimnek a közepén. Olyan folyamatok zajlottak le az elmúlt egy-két évben, amelyekre 40 évet kellett várni, s amelyek találkoztak az itt élők többségének akaratával. Magyarul, hogy megbukik a kommunista rezsim. S az eseményláncnak még nincs vége. Meggyőződésem, hogy 1-2 éven belül a Szovjetunió is szét fog esni.

— A minap a rádióban hallottam, hogy Kaszparov, a sakkfenomén már egyenesen Mihail Gorbacsovot okolta például a bakui vérengzésekért...

— A Szovjetunióban súlyos belpolitikai ellentétek húzódnak, s bár most kétségtelenül "forró” a helyzet a déli köztársaságokban, én mégis az ukránok miatt mondtam, hogy a "birodalom” szét fog esni. Minden eddigi tézissel szemben ugyanis a Szovjetuniót nyugatról, azaz Ukrajnából fenyegeti "felrobbanás” veszélye. Már megszervezték az első tömegdemonstrációkat... S a folyamat ott is visszafordíthatatlan. Hihetetlenül izgalmas manapság Kelet-Európában élni és politizálni, mégha e kettő nem is teljesen veszélytelen. Olyan célokért küzdünk, amelyekért ritkán szerveződnek eggyé társadalmak, tehát a szabadságért, az egyenlőségért, a nemzeti függetlenségért. Nagyszerű dolog negyven év után újra szabad választásokra készülni, úgy, hogy ráadásul ezt az ember nem is egymaga éli meg, hiszen ugyanezt az utat járják a csehek, a lengyelek, a németek, lassan a szlovénok.

— Világosnak tűnik, hogy a világháborúkat követő, s mindig speciális történelmi-politikai szituációtól eltekintve hasonló forradalmi helyzet 1848 óta nem volt a térségben...

— Így van, ebben biztos vagyok. Bár voltak rövid kísérletek. Az 1918-as forradalom például szellemiségében sok rokon vonást hordozott a maiakkal, de a kommunista puccs hamar megdöntötte. A háborút követően viszont az orosz megszállás homogenitása megdöntött minden ilyen jellegű kísérletet. Más kérdés, hogy végső soron most éppen ez a magja a mostani folyamatnak.

— Az elmúlt év végén négy hónapot Oxfordban töltöttél, ahol ösztöndíjasként politikaelméletet hallgattál. Ott, Angliában hogyan élik meg ezeket a változásokat? Egyáltalán mit tudnak az angolok a közép-kelet-európai történésekről?

— Meglepően sokat, mert nagyon jól tájékozott, s objektív újságjaik vannak. Az alapvető kérdéseket értik is, mert akár a rádióban, a tévében, vagy az írott sajtóban - a lapok jellegéből következően különböző aspektusból ugyan - sokat lehet látni, hallani, olvasni Közép-Kelet Európáról. Az más kérdés, hogy ne csak tudják, értsék is mi folyik tőlük 2000 kilométerre. Nos, tekintélyes részük érti is. Igaz, nem nehéz megérteni a szabad választások iránti igényt, a többpártrendszer kialakulását, azt, hogy mély válság van a Szovjetunióban. Amit nem értenek az angolok, az a nemzetiségi kérdés, ott egyáltalán nem tudják, hogy miről van szó. Veszélyt látnak a nemzetiségi kérdések felszínre kerülésében. Egyfelől örülnek a Szovjetunió nyilvánvaló szétesésének, másfelől úgy tartják, hogy az orosz megszállás amolyan jó kuktaként elfojtotta a "gőzt", a térség kisebb népeinek acsarkodását. Ebben az értelemben ők mindig is hangsúlyozzák a veszélyt. Ez hihetetlenül idegesítő volt egy idő után.

— Röppenjünk ismét haza Hogyan látod a Fidesz esélyeit a közelgő választásokon?

— A választási esélyekről nem szívesen beszélek, mert nagyon mellé foghat az ember. Abban azért szinte bizonyos vagyok, hogy a minimális célunkat, a négyszázalékos szavazati arányt, ami ahhoz kell, hogy képviselőket állíthassunk, el fogjuk érni. Hogy az egyénileg induló képviselőjelöltek közül hányan érünk célba, azt alighanem még csak megbecsülni sem tudná senki. Ez a dolog egyik része. A másik, amit sokfelé hallok, hogy a radikális fiatalokból álló Fidesz hátránnyal indul a választásokon. Sok tekintetben ez igaz lehet. De az életkor meghatározottságból sokhelyütt azért előnyt is tudunk kovácsolni. Az azért mindenesetre hátrány, hogy a tömegkommunikációban továbbra sem kapunk azonos teret a vetélytárs pártokkal, szervezetekkel. Vagy itt van az a rólunk kialakított - nyilvánvalóan hamis - kép, hogy nem is olyan rossz gyerekek ezek, igaz, hogy túlontúl radikálisok, túlontúl vehemensek, s csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, hogy mit akarnak, arról már fogalmuk sincsen. S ez nem kedvező kép a választásokon.

— Sokan nem tudják, milyen “erős" programja van a Fidesznek.

— A Fidesznek vagy egy rendkívül erős - közgazdászokból, politológusokból, szociológusokból álló - szakértői vonala. Tapasztalataim szerint ezek a szakértők bármelyik területen felveszik a versenyt más szervezetek képviselőivel. Igaz, hogy ez nem olyan nagy dolog, mert rajtuk kívül összesen három olyan szervezet van jelenleg Magyarországon, amelyik világos programmal bír. Az összes többi kóklerkedik az én megítélésem szerint.

— Pontosítsunk: ez a három szervezet az...

— ...MDF, az SzDSz és a szocialista pártnak vannak programtöredékei. A többieknek nincs világos programjuk, hiába állítják. Ami van, az a részkérdésekre terjed ki, s a nevetségesség irányába hajlik. A Fidesz szakértői viszont nagyon jók. Csak egyetlen példa, mely ilyen értelemben is jelzi a Fidesz súlyát: valamennyi szervezet gazdasági programja közül egyedül a miénk jelölte meg fő veszélyként az inflációt, az összes többi az adósságválságot. Mára bebizonyosodott: az előbbi volt a helyes gondolat. Az összes többi szervezet, még az SzDSz is, most igyekszik áthangolni programja vonatkozó részeit. Azt hiszem ez a tény válasz is egyben a minket ért bírálatok egy részére.

— Gondolom, ezzel még nem fejezted be a hátrányok lajstromozását...

— Nem. Nagy hátrányunk például, hogy "csórók" vagyunk, kilóg a fenekünk a nadrágból. A választási kampányra az állami költségvetésből négymillió forint áll rendelkezésünkre, s kaptunk néhány nyugati alapítványtól, tulajdonképpen elhanyagolható mértékű, támogatást is, ami csak arra elég, hogy a kampányban elengedhetetlen országjáráshoz vegyünk például egy autót, vagy hasonlókra.

— Számomra ez eléggé megfoghatatlan így, ha nem tesszük mellé, hogy a vetélytárs pártok mennyiből gazdálkodnak.

— Mindenki sokkal gazdagabb, mint mi. A legszélsőségesebb talán a szociáldemokrata párt helyzete, ők tudomásom szerint hárommillió dollárt kaptak a Szocialista Internacionálétól. Sokkal-sokkal több pénze van a Demokrata Fórumnak, meg a szabaddemokratáknak is, nem beszélve a MSZP-ről, amely ugye nem adta vissza a vagyonát. Ugyanakkor van a kampánynak egy olyan oldala is, ami rendkívül kedvező a Fidesznek. A választási előkészületek természete. Ha a tévében és a rádióban a verseny nem lesz túl nagy - nem is támogatjuk egyébként a fizetett hirdetések lehetőségének gondolatát, nem is lenne rá pénzünk -, a mozgékonyságot, gyors cselekvést igénylő mozzanatokon sok múlhat. S ebben - a gyűlések szervezésében, az agitációban, a szórólapok terjesztésében - a Fidesz a legerősebb. Voltak például amerikai vendégeink, akik a választásokra készítettek fel bennünket. Elmondták például hogyan lehet nagy jókedvvel, vidámsággal lebonyolítani egy választási gyűlést. A kampánynak ez a része igazából a fiataloknak van kitalálva.

— Hogyan fogadják az idősebbek a Fideszt, vagy jelöltjeit?

— Meggyőződésem, hogy jelentős szavazói bázisra számíthatunk a nyugdíjasok között is. Nem csak a biztos meglévő, unoka-nagyszülő rokonszenv miatt, hanem mert sokan látják a fideszesekben évtizedekkel előtti önmagukat, vagy megálmodott önmagukat. Másrészt ők egzisztenciálisan, lehetőségeiket tekintve éppen olyan kilátástalan helyzetben vannak, mint a mi korosztályunk.

— Az általad elmondottak azt is jelentik egyben, hogy a Fidesz programja e két, egymástól meglehetősen távoleső korosztályt célozta meg?

— A Fidesznek kormányprogramja van, amely nem az ifjak, s idősek programja, hanem egy általános koncepció. Amely foglalkozik környezetvédelemmel, oktatásüggyel, vallásüggyel, a gazdasági és politikai intézményrendszerrel, röviden mindennel. A társadalom egészét célozza, s ezt fogják képviselőjelöltjeink "vinni”, képviselni.

— Hogyan történt a fideszes képviselő-jelöltek kiválasztása?

— Múltjuk, munkájuk alapján választották ki őket a helyi csoportok. A kampányfőnök és a Fidesz országos tanácsa fogja áldását adni a jelölésre. Valamennyi jelöltnek alá kell írni egy nyilatkozatot, hogy elfogadja a Fidesz politikáját, s hogy a Parlamentben is ezt fogja követni, a Fidesz parlamenti frakciójának tagja lesz. Nekünk az a szerencsénk, hogy fiatalok vagyunk, így nincs a vetélytársak által citálható fekete folt az életünkben. Semmi közünk a régi rendszerhez ilyen értelemben, míg az MDF képviselői, vagy más szervezeteké is, főleg vidéken, gondokkal terheltek...

— Ha már a vidék szó elhangzott, adódik a kérdés: nem túlságosan Budapest-centrikus a Fidesz?

— Sokan próbálják beállítani úgy a szervezetet, mint valami szűk budapesti mag köré szervezett, kislétszámú, a fiatal értelmiségiek által szított rebellió megnyilvánulását. Valójában lassan több tagunk van vidéken, ottani csoportjaink szervezettebbek, mint a pestiek. Azt persze nem vitatom, hogy a Fidesz ismertebb és népszerűbb Budapesten, de ez jószerivel minden politikai szervezetre igaz. Ennek alighanem az az oka, hogy a politikailag tudatos rétegek zöme a fővárosban koncentrálódik. Aztán adalék még ehhez a mesterséges Budapest — vidék vitához az is, hogy a vezetők nagy része vidékről került Pestre, az egy szem Deutsch Tamás kivételével. Kövér Laci pápai, Áder Janó csornai, Fodor Gábor gyöngyösi, Szájer Józsi soproni, jómagam sokáig egy faluban éltem, majd Székesfehérváron jártam iskolába. Az más kérdés, hogy aztán ezek a vidéki fiúk Pesten találkoztak az egyetemeken.

— Az általad említettek valamennyien jogászok s így vagy úgy kapcsolódtatok a Bibó István nevét viselő szakkollégiumhoz. Ebből következtetem, hogy a szakkollégiumnak, az ott lakott éveknek meghatározó szerepe volt a Fidesz Iétrejöttében.

— Biztosan így van, bár az is tény, hogy a Fidesz a mai napig más szerepet tölt be Pesten, mást vidéken. Budapesten sokkal elviselhetőbb az élet, a szórakozásnak ezernyi más formája mellett a Fidesz megőrizhette politikai tartalmát. Vidéken sokkal összetettebb funkciói vannak, a közösségformáláson, a kultúra terjesztésén át természetesen a politikáig. Én remélem, hogy ezeket az elágazásokat — amelyek persze nagyon is hasznosak az adott helyen — sikerült az őket megillető mederbe terelni, s vidéken is az lesz a Fidesz, ami valójában: politikai szervezet.

— Hogyan jelentkezik a „vidéki fiúk Pesten-szindróma” a választási hadjáratban?

— Úgy, hogy reményeink szerint mindenki ,,hazamegy" jelöltnek. Szájer Józsinak például Sopronban — mint hallom — valószínűleg Pozsgay Imre lesz az ellenfele.

— Te viszont mégis Pesten, a Ferencváros egy részének és Erzsébet összevont választókerületében indulsz...

— Fehérvárott volt két jelölt, akiket nem akartam „kifúrni" vagy a helyzetüket megnehezíteni. Hadd mondjak még egy számot azt bizonyítandó, hogy vidéki, sőt a falusi szervezeteink is jól szervezettek, s erősek: körülbelül száz helyen állítunk majd jelölteket!

— Ha már a választásoknál járunk ismét, ugorjunk egy kicsit előre. Egy esetleges választási siker vagy részsiker esetén kivel lenne hajlandó koalícióra lépni a Fidesz?

— Aprólékosan nem tárgyaltuk végig, hogyan fogunk viselkedni a választások után, ez felettébb korai lenne még. Az azért világos, hogy az MSZMP koalíciós partnerként nem jön számításba. Aztán azt is világosan megmondtuk, hogy semmiféle olyan kormányban nem vagyunk hajlandók részt venni, ahol a Magyar Szocialista Párt jelen van. Úgy gondoljuk, a rendszerváltás egyik lényege, feltétele éppen ez. A másik, hogy úgy gondolom, az országban jelentős gazdasági változtatásokat kell végrehajtani, amelynek lesz jónéhány negatív hatása is. Szakértőink szerint azonban készíthető olyan kormányprogram, amelynek alapján három év alatt a lassú javulás, az elmozdulás jelei már láthatóak lesznek. Növekedhet a vállalkozási kedv, remény lesz az infláció megfékezése, perspektíva nyílik az emberek előtt. Mindennek azonban vannak előfeltételei. Nagyon határozott, nagyon kemény, világos programmal bíró kormányra van szükség. Ha ilyen áll össze, abban nagy örömmel vállalunk szerepet. Minden attól függ, hogy a választások utáni kormányprogram-egyeztetések hogyan sikerülnek. Van néhány előfeltételünk ezzel kapcsolatban. Ilyen a Varsói Szerződésből való kilépés, az oroszok hazamenetele, a költségvetés teljes átalakítása, takarékossági intézkedések az államapparátusban.

— Még mindig érik atrocitások a fideszeseket?

— Szerencsére egyre kevesebb. Az viszont igaz, hogy a múltban rengeteg inzultus ért valamennyiünket. Amikor megalakult az MDF meg az SZDSZ, képviselőiket, tagjaikat nem hívták be a rendőrségre, vagy az államellenes osztály főügyészéhez, csak bennünket. Minket a kezdettől fogva fenyegettek, ilyen értelemben mi az elejétől fogva –“kedvezményezettek" voltunk. Más kérdés, hogy ma már inkább csak vidéken érik tagjainkat hátrányok. Igaz amúgy a másik véglet is. Mulattam, mikor hallottam, hogy a július 16-i beszédem után az „okosok" kitalálták rólam. hogy KGB-s vagyok. Abból szűrték le bölcsen, hogy biztos azért mertem ilyen „messzire menni", meg hogy a beszédekről készített szovjet sajtójelentések engem név szerint is külön emlegettek, kiemeltek...

— Nyilván mindenki sejti, miután megszakítottad oxfordi tanulmányaidat, most „főállásban" politizálsz.

— Szerkesztői állásom van a Századvég című lapnál, ahol a főszerkesztővel való megállapodásom alapján a választások befejezéséig felfüggesztettem a munkámat, bár a fizetésem megkapom. Ha úgy tetszik, ez a Századvég hozzájárulása a Fidesz választási sikereihez. Egyébként bár ügyvéd feleségem eddig GYED-en volt lassan nyolchónapos kislányunkkal, most neki is vissza kell mennie dolgozni. Szükség van a keresetére a megélhetésünkhöz.

— Gondolkodtál már azon, mihez fogsz egy esetleges választási kudarc után?

— A Fidesz tagjait az különbözteti meg több más szervezet képviselőitől, hogy számunkra nem élethalál-kérdés, nem egzisztenciális kényszer a győzelem. Ha megbuknánk a választásokon, azt hiszem akkor is találnék magamnak állást politológusként. Politikaelméletet hallgattam Oxfordban, talán értek is hozzá valamit. Esetleg visszamehetnék tanárként a Bibó-kollégiumba. Kétségbe biztosan nem esnék, hogy éhen halok.

Dénes Tamás

[Megjelent a 424 1990/5., illetve 1990/6. számában.]

0
0
0
s2sdefault